(Bagonya/Bogojina 1788 – Felsőszölnök 1867) papi hivatásának lelkiismeretes gyakorlása mellett költő, nyelvész, történész és néprajzkutató is volt. Kőszegen és Szombathelyen tanult, 1811-ben szentelték pappá. Először Bántornyán volt káplán, 1814-ben Felsőlendván, Muraszombatban és Rogasócon (1815.) 1816-1829 között (13 évig) volt plébános-helyettes Alsószölnökön. 1829-től haláláig (1867. december 26.) Felsőszölnökön volt plébános. Alsószölnökön írta tájmonográfiáját A magyarországi vendus-tótokról (1824, 1828.)
A szlovén nemzetiségű magyar állampolgár kapcsolatban állt a korabeli szlovén és magyar értelmiséggel, jelen volt a kulturális és tudományos életben. Az 1813. és 1851. között Körmenden, Szomathelyen, Pesten, Grazban és Bécsben megjelent, illetve hagyatékában fennmaradt tíz ismert munkája közül egy latin, két magyar (ebből az egyik németül is) és hét szlovén nyelven olvasható. A tíz alkotásból kettő vers, kettő vallási, egy nyelvészeti, öt történeti és néprajzi témájú.
A szájhagyomány szerint Kossics József nagyon szeretett vadászni. Hűséges vadászkutyája halála után ki akarta kaparni gazdáját a sírból, ezért agyon kellett lőni.
Kossics József munkásságának kutatásával és népszerűsítésével a budapesti székhelyű Kossics Alapítvány foglalkozik. 1995-ben emléktáblát helyeztek el a templom falán, 2000-ben pedig a felsőszölnöki iskola felvette a nevét.
Kossics József emléktáblája |
|
Kossics József Kétnyelvű Általános Iskola | |
Kossics József síremléke |